A szabadság és az összefogás üzenetét idézte fel Unger Tamás Tapolcafőn

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából rendeztek megemlékezést 2026. október 23-án Pápa-Tapolcafőn. Az ünnepségen Unger Tamás önkormányzati képviselő mondott beszédet, amelyben a forradalom hőseinek bátorságát, a szabadság értékét, a jogállamiság fontosságát és az összefogás erejét hangsúlyozta.
Unger Tamás beszéde elején arra emlékeztetett, hogy hét évtized távlatából is csodálattal és meghatottsággal tekintünk az 1956-os eseményekre. Mint fogalmazott, máig felmerül a kérdés, honnan merítettek bátorságot a magyarok ezrei ahhoz, hogy szembeforduljanak koruk egyik legnagyobb hatalmával. A forradalom résztvevőit a szabadság szeretete, a nemzeti önrendelkezés vágya, az igazságba vetett hit és az a meggyőződés vezette, hogy egy nemzet sorsáról nem dönthetnek örökké a feje fölött.

A szónok felidézte, hogy 1956 őszén fiatalok és idősek, munkások, értelmiségiek, nők és férfiak álltak egymás mellé. A társadalmi különbségek háttérbe szorultak, amikor a közös cél, a szabadság kivívása vált a legfontosabbá. A forradalom kitöréséhez ugyanakkor hozzájárult az a politikai, társadalmi és gazdasági válság, amelybe az ország a második világháborút követő években került.
Az ünnepi beszédben elhangzott: 1956 egyik legfontosabb üzenete, hogy a szabadság nem pusztán politikai jelszó, hanem az emberi élet alapvető értéke. Azt jelenti, hogy mindenki félelem nélkül elmondhatja a véleményét, politikai meggyőződése miatt senkit sem érhet hátrány, és a törvény előtt mindenki egyenlő.

Unger Tamás hangsúlyozta, a forradalom követelései között meghatározó helyet foglalt el a nemzeti függetlenség, a politikai pluralizmus, a szabad választás és az önkényes állami hatalom korlátozása. Hozzátette, a szabadság védelme ma is megköveteli, hogy fellépjünk a megfélemlítés, a másként gondolkodók megbélyegzése és a jogok önkényes korlátozása ellen.
A jogállamiság kapcsán úgy fogalmazott, a valódi mérce nem az, hogyan bánik a hatalom azokkal, akik egyetértenek vele, hanem az, miként viszonyul a bírálóihoz. A cél nem a bosszú vagy az egyik önkény felváltása egy másikkal, hanem egy olyan ország megteremtése, amelyben a hatalomnak is vannak határai, a törvényeket pedig mindenkire egyformán alkalmazzák.
A szónok arra is felhívta a figyelmet, hogy 1956 öröksége ma önvizsgálatra hív bennünket. Vajon kiállunk-e azokért is, akikkel nem értünk egyet? Felemeljük-e a szavunkat akkor, amikor az igazságtalanság másokat érint? Képesek vagyunk-e összefogni politikai, világnézeti és személyes különbségeink ellenére?
Unger Tamás kiemelte: a véleménykülönbség nem jelent ellenségeskedést, a politikai ellenfél pedig nem ellenség, akit meg kell semmisíteni. Az összefogás nem az egyformaságot jelenti, hanem azt, hogy az emberek különbségeik ellenére is képesek kiállni közös értékeikért.
Beszéde végén az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek áldozatvállalására emlékeztetett. Sokan életüket adták a szabadságért, mások börtönt, meghurcoltatást, emigrációt és évtizedeken át tartó hallgatást szenvedtek el.
A program második részében a Forrás Népdalkör és a Táncoló Nagyik ünnepi műsora következett.

Majd a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a református templom melletti kopjafánál.