Régi arcok, tovább élő történetek — megnyílt a Közel hozzánk című kiállítás Pápán

A göcseji református közösségek múltját és jelenét kapcsolja össze a Pannonia Reformata Múzeum új időszaki tárlata. A Közel hozzánk - a göcseji reformátusok múltja és jelene című kiállítás alapját az 1934-es országos református kiállításra beküldött, csaknem százéves fényképek adják. A tárlat régi fényképeken keresztül idézi fel az Őrségi Református Egyházmegye göcseji gyülekezeteinek életét, miközben mai felvételekkel, dokumentumokkal és műtárgyakkal teszi láthatóvá a közösségek történetének folytonosságát, amelyek a mai felvételekkel és a helyi közösségek történeteivel együtt mutatják meg, mi minden őrződött meg az elmúlt évtizedekből.

A megnyitón a Pápai Református Egyházközség Séllyei István Énekkara énekelt, Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető köszöntötte a megjelenteket, majd Máté László főgondnok igei gondolatait követően dr. Kalla Zsuzsa, a közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár az 1934-es országos református kiállítás történetét idézte fel. Az akkori kezdeményezés célja az volt, hogy összegyűjtse a református örökség tárgyi emlékeit, és megalapozza egy országos református múzeum létrehozását. Csikesz Sándor teológiai professzor felhívására fényképek és féltve őrzött emlékek érkeztek a gyülekezetektől a kiállításra. A tervezett múzeum végül nem jött létre, a fényképek azonban fennmaradtak: az 1934-es rendezvény után a Debreceni Református Kollégiumba kerültek, és ma a kollégium múzeumának fotóarchívumában őrzik őket.

Az 1144 darabos fényképanyag évtizedeken át várt arra, hogy feldolgozzák és a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegyék. A mostani tárlat egyik legfontosabb célja, hogy a képek ne csupán a kutatók számára jelentsenek értéket, hanem visszakerüljenek azokhoz a közösségekhez is, amelyekről készültek.

A kiállítás ötlete Ősz Attila, a Debreceni Református Kollégium Múzeuma muzeológusának kutatómunkájából született. A gyűjtemény régi fényképeit vizsgálva figyelt fel a göcseji református gyülekezetekről készült felvételekre. A képek nyomán kutatni kezdte a közösségek történetét, majd Göcsejbe utazott, hogy felkeresse az egykori helyszíneket, megismerje a gyülekezetek mai életét, és lehetőség szerint azonosítsa a régi fotókon szereplő embereket.

A kutatás során ugyanazokat a templomokat, parókiákat és helyszíneket fényképezte le, amelyek a csaknem százéves felvételeken is láthatók. A régi és az új képek egymás mellé helyezésével így nemcsak az épületek változásai követhetők nyomon, hanem az is, hogyan él tovább a gyülekezetek öröksége.

Dr. Kalla Zsuzsa hangsúlyozta: a fényképekhez kapcsolódó történetek feltárásában nélkülözhetetlen a helyi közösségek segítsége. A személyes emlékek, a családi történetek és a gyülekezeti tudás olyan részleteket tesznek érthetővé, amelyek önmagukban a képekből nem feltétlenül derülnének ki. A projekt ezért a részvételi muzeológia szemléletére épül: nem csupán a közösségekről mesél, hanem velük együtt dolgozza fel és mutatja be a múltat.

A helyettes államtitkár szerint a korszerű múzeum feladata nem merül ki a kulturális örökség megőrzésében. Fontos az is, hogy a gyűjtemények élő kapcsolatot teremtsenek a közösségekkel, és segítsék saját történetük megismerését, továbbadását. A Közel hozzánk ennek jó példája, hiszen egyházi gyűjtemények, egyházmegyék és helyi közösségek együttműködésével jött létre.

Dr. Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának igazgatója arról beszélt, hogy a református gyülekezetek történetét őrző tárgyak és fényképek nemcsak a múltat dokumentálják, hanem a jelen közösségei számára is üzenetet hordoznak.

- Egy tárgy akkor válik élővé, amikor róla történetet mondunk - fogalmazott, arra utalva, hogy a fényképeken megjelenő emberek és a hozzájuk kapcsolódó emlékek révén a látogatók is közelebb kerülhetnek az egykori gyülekezeti élethez.

A régi felvételeken olyan arcok tekintenek vissza ránk, akik közel száz évvel ezelőtt éltek, mégis sok mindenben hasonlítanak a mai közösségek tagjaira. Ugyanazokat az énekeskönyveket használták, hasonló liturgia szerint élték meg hitüket, és ugyanazok a közösségi kapcsolatok tartották össze őket. A göcseji gyülekezetek története így nem távoli vidékek ismeretlen világaként jelenik meg, hanem a reformátusok közös örökségének részeként.

A kiállítás a Dunántúli Református Egyházkerület, az Őrségi Református Egyházmegye és a Pannonia Reformata Múzeum támogatásával, a Debreceni Református Kollégium Múzeumával együttműködésben, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. A projekt részeként kiállítási katalógus is készült.

A megnyitón elhangzott, hogy a tárlat története nem zárul le Pápán. Novemberben Zalaegerszegen, egy gyülekezeti teremben mutatnak be válogatást a fényképekből, 2027 elején pedig Debrecenbe, a kollégium épületébe is eljut az anyag. A kezdeményezés hosszabb távú célja, hogy az 1934-es fényképgyűjtemény további református közösségek történetének megismeréséhez is alapot adjon.