„Egy országot meg lehet alapítani, hazává azonban minden nemzedéknek újra közösen kell tennie”

Augusztus 20-án Szent István királyra, az államalapításra és a több mint ezeréves magyar örökségre emlékezett Pápa közössége. Az ünnepi rendezvényen Vonnák Andrea önkormányzati képviselő mondott beszédet, amelyben Szent István történelmi örökségét a jelen kor kérdéseivel kapcsolta össze. Beszédében hangsúlyozta: az államalapítás nem egyetlen dicsőséges pillanat volt, hanem hosszú, nehéz és áldozatokkal teli átalakulás. Szent Istvánnak nemcsak azt kellett eldöntenie, milyen országot szeretne létrehozni, hanem azt is, hogyan vezesse a magyarságot egy alapjaiban változó Európában. A király felismerte, hogy a fennmaradáshoz egyszerre van szükség a változó világhoz való alkalmazkodásra és önazonosságunk megőrzésére.

Vonnák Andrea beszédében a koronázási palást történetét is felidézte. Mint mondta, az eredetileg miseruhának készült textília később vált a magyar királyok koronázásának egyik legfontosabb jelképévé. A palást története arra tanít, hogy az örökség nem mindig készen érkezik hozzánk: nekünk kell felismernünk, mit kaptunk elődeinktől, mit érdemes megőriznünk, és milyen új jelentést adhatunk neki. A képviselő a palást szövéséhez hasonlította az ország és a közösség működését is. Egyetlen szál önmagában nem alkotja a szövetet, ahogyan egy ország sem egyetlen ember műve. Magyarország közös munkából, tudásból, hitből, vitákból, veszteségekből és reményekből áll össze. Az államalapításban ezért nemcsak Szent Istvánnak, hanem Géza fejedelemnek, Sarolt fejedelemasszonynak, Gizella királynénak, az egyházi és világi vezetőknek, a mestereknek, tanítóknak és a névtelen embereknek is szerepük volt.

A beszéd szerint az állam nem csupán a fővárosban, a Parlamentben, a törvényekben és a hivatalokban létezik. Itt van közöttünk Pápán is: abban, ahogyan egymással bánunk, ahogyan figyelünk a segítségre szorulókra, az idősekre, a magányosokra, a fogyatékossággal élőkre, a nehéz körülmények között élő családokra, valamint azokra, akik sokszor láthatatlan gondoskodó munkát végeznek. Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe is, amely Vonnák Andrea szerint ugyancsak az egymásrautaltságra és a felelősségre emlékeztet. A kenyérben találkozik a termőföld ereje, a napfény és az eső, a gazda tudása, a molnár és a pék munkája. Hasonlóképpen közös felelősségünk a termőföld, a víz, a levegő, az erdők és a körülöttünk lévő élővilág megóvása is.

A képviselő végül Szent István korának és napjainknak egyik közös kérdését fogalmazta meg: képesek vagyunk-e úgy változni és alkalmazkodni a világhoz, hogy közben megőrizzük mindazt, ami valóban érték bennünk? Képesek vagyunk-e új válaszokat adni anélkül, hogy megtagadnánk a múltunkat?
„Szent István államot alapított, de nem befejezett országot hagyott ránk” - fogalmazott. Mint mondta, azt minden nemzedéknek újra meg kell töltenie tartalommal, igazságossággal, felelősséggel és emberséggel. Magyarország olyan közös szövet, amelyet nem mi kezdtünk el, és nem is velünk ér véget. Egy időre ránk bízták, ezért rajtunk múlik, hogy erősebb lesz-e benne a bizalom, több lesz-e az igazságosság, és otthonosabbá válik-e azok számára is, akiknek a hangját korábban kevésbé hallották.

A beszéd után Mail József és Cséry Gergő katolikus plébánosok, Marton Krisztián református lelkipásztor és Polgárdi Sándor evangélikus lelkész megáldották a frissen sűlt kenyeret, végül Gőgös Ada énekelte el az Óh Szent István dicsértessél kezdetű dalt. Az ünnepség végén a hagyományoknak megfelelően a jelenlévők koszorúkat helyeztek el az országzászló emlékműnél.