„Ne csak egy út legyen, hanem út önmagunkból az Isten felé”

Szabó Zoltán atya áldásával és lelki útravalójával indultak útnak a Mihályházáról a hívek, hogy gyalogosan vegyenek részt az Egy úton Mária zarándoklaton, és eljussanak Pápára. A plébános indulás előtt arra emlékeztette a résztvevőket, hogy a zarándoklat lényege nem csupán a megtett kilométerekben mérhető. „A zarándoklatnak nagyon fontos része, hogy áldozatot kell hozni” - fogalmazott Szabó Zoltán atya. Mint mondta, a gyaloglás a melegben, a fáradtság, a fájó lábak mind-mind olyan nehézségek, amelyek próbára teszik az embert, ugyanakkor éppen ezek adnak lehetőséget az áldozatvállalásra.

Az atya arra kérte a zarándokokat, hogy az út során gondoljanak azokra, akiket a szívükben hordoznak. Lehetnek közöttük elhunyt szeretteik, de olyanok is, akikkel konfliktusuk, nézeteltérésük van. A zarándoklat alkalmat adhat arra, hogy mindezt a Szűzanya kezébe helyezzék, imádságban vigyék magukkal, és rábízzák a Jóistenre. A zarándokokat arra is kérte, hogy az út során figyeljenek egymásra, vigyázzanak egymásra, és ne féljenek sem a melegtől, sem a fáradtságtól. Amikor pedig már nehézzé válik a következő lépés, egy egyszerű mondat adhat erőt: „Én nem vagyok egyedül, Mária velem van.”

A lelki útravaló végén Szabó Zoltán atya azt kívánta, hogy a mihályházi hívek útja ne csupán Mihályházától Pápáig vezessen, hanem legyen egy belső út is, amely önmagukból Isten felé vezet. 
A zarándokok egy rövid borsosgyőri pihenő után érkeztek a pápai Szent Anna templomhoz, ahol Darnai János plébániai kormányzó várta őket, aki Nagyboldogasszony főünnepi szentmiséjén arról beszélt, hogy Mária mennybevétele a Krisztushoz tartozásra hívja fel a figyelmet. A zarándokok példát mutatnak nekünk és erősítenek bennünket imáikkal, mint mondta tudják, hogy várnak rájuk, ezért útra kelnek. Tudják, hogy az áldozatvállalásuk nem hiábavaló.