Pápa nem felejti hőseit

Huszárfelvonulással és ünnepi megemlékezéssel tisztelgett Pápa a város katonai hősei előtt. A Pápai Hősök Napja az 1914. augusztus 17-i gorodoki lovasrohamra, valamint mindazokra a katonákra emlékeztet, akik életüket és bátorságukat a haza szolgálatába állították.

A program délután 15 órakor huszárfelvonulással kezdődött. A hagyományőrzők a Külső Veszprémi út felől a Szent István út irányába vonultak, majd a megemlékezés első helyszíne gróf Lubienski János emléktáblája volt a Korvin utcában. A huszár altábornagy életét és katonai pályafutását Róka Norbert hagyományőrző idézte fel.

Gróf Lubienski János huszár altábornagy 1862. július 20-án született a mai Lengyelország területén. Katonai tanulmányait követően 1883-ban avatták hadnaggyá, majd gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán: 1894-től százados, 1906-tól őrnagy, 1909-től ezredes lett. 1912. május 1-jén nevezték ki a pápai 7. honvéd huszárezred parancsnokává, ekkor családjával együtt Pápára költözött.

Az első világháború kitörésekor ezrede élén vonult a frontra. A pápai huszárok a gorodoki harcokban is részt vettek, ahol súlyos veszteségeket szenvedtek. Lubienski Jánost 1914 októberében a 23. lovasdandár parancsnokává nevezték ki. A Dnyeszter és a Kárpátok térségében is harcolt, részt vett többek között Przemyśl és Lemberg visszafoglalásában.

1915 júniusában hadifogságba esett, ahonnan fél évvel később sikerült megszöknie. 1916 májusában tért vissza Pápára. A háborúban szerzett betegségei azonban később súlyosan meggyengítették szervezetét. 1920 decemberében vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó altábornaggyá léptette elő. Lubienski János 1921. február 18-án a soproni Szent Erzsébet Kórházban hunyt el.

Róka Norbert beszédében hangsúlyozta: Lubienski János életútja azt is példázza, hogyan válhatott egy lengyel származású katona a magyar katonai hagyományok részévé. „Lengyelből lett igazi magyar” - fogalmazott, hozzátéve, hogy emlékét kegyelettel őrzik.

A rendezvény a Szent István út és az Esterházy út kereszteződésénél álló első és második világháborús emlékműnél folytatódott. Az ünnepi megemlékezésen Gőgös Ada énekét követően Magyar Gusztáv főhadnagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Gépesített Haditechnikai Gyűjteményének tisztje mondott beszédet.

A szónok hangsúlyozta: a Pápai Hősök Napja elsősorban az 1914. augusztus 17-i gorodoki lovasroham tragédiájára emlékezik, amely ugyan az aznapi eseményeknek csak egy mozzanata volt, mégis kiemelkedő helyet foglal el a nagy háború történetében. A gorodoki eseményeket az elmúlt évtizedekben számos történész és katona dolgozta fel, keresve azokat a tapasztalatokat és tanulságokat, amelyek a későbbi nemzedékek számára is fontosak lehetnek.

Magyar Gusztáv szerint a pápai 7. honvéd huszárezred történetéből nemcsak a katonai helytállás, hanem a vezetés felelőssége is megérthető. A huszárok bátran harcoltak és a lehetőségekhez mérten helytálltak a rendkívül súlyos körülmények között, ugyanakkor a gorodoki események arra is rámutatnak, milyen veszélyeket hordozhat az elégtelen felderítés mellett végrehajtott nagyarányú előrenyomulás.

A beszéd egyik központi gondolata a hősiesség fogalma volt. A főhadnagy úgy fogalmazott: a bátorság nem azonos a vakmerőséggel. Bátor az, aki felismeri a veszélyt, esetleg fél is tőle, mégis képes legyőzni félelmét és cselekedni. Hős pedig az, aki saját testi épségét vagy életét is kockára teszi másokért. Mint mondta, a hősiességnek számos formája lehet: hős lehet a tűzoltó, aki égő házból ment ki valakit, a rendőr, aki az embereket védi, és az a katona is, aki saját életét kockáztatva bajtársai megmentéséért harcol. A pápai 7. honvéd huszárezred katonái pedig a haza védelmében vonultak harcba, és bátran küzdöttek - ezért méltán tekinthetők hősöknek.

A megemlékezésen nemcsak az első világháború katonáira emlékeztek. Magyar Gusztáv felidézte az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédeit és nemzetőreit, a békeidők gyalogezredeinek katonáit, a magyar királyi pápai 7. honvéd huszárezredet, valamint a későbbi pápai katonai alakulatok tagjait is. Külön tisztelettel szólt a pápai repülőtéren szolgáló katonákról, köztük vitéz Bertalan Árpád ejtőernyőseiről, a 47. harcászati repülőezred egykori állományáról és a jelenlegi Magyar Honvédség 47. Bázisrepülőtér katonáiról.

A megemlékezés személyes hangvételű része volt, amikor a szónok saját családi kötődéséről is beszélt. Elmondta, hogy ükapja a 7. huszárezred katonája volt, amikor az alakulatot Veszprémből Pápára helyezték át. Hangsúlyozta: a pápai huszárhagyomány nem csupán katonai örökség, hanem sok család személyes történetének része is. A hagyományőrzőkhöz fordulva megköszönte mindazok munkáját, akik továbbviszik ezt az örökséget, és akik közül sokan a katonai szolgálat után is a honvédelem ügyét támogatják. Mint mondta, a hagyományőrzésnek köszönhetően a múlt nem pusztán történelemkönyvek lapjain él tovább, hanem a jelen közösségének is része marad.

A Pápai Hősök Napja koszorúzással zárult. A résztvevők a hőség ellenére is nagy számban érkeztek a megemlékezésre, hogy fejet hajtsanak a katonai elődök előtt.