Kopár hegyoldalakból sokszínű erdők

A klímaváltozás kihívásaira készül és a jövő erdeinek megőrzésén dolgozik a Bakonyerdő Zrt. A Keszthelyi-hegység déli lejtőin ma már természetes, őshonos fafajokból álló erdők fejlődnek, pedig alig több mint egy évszázada még kopár, kietlen hegyoldalak jellemezték a tájat. Az elmúlt évtizedek erdészeti munkája ma már kézzelfogható eredményt mutat.

Balatongyörök felett a napsütötte, száraz déli lejtőkön ma virágos kőris, molyhos tölgy, barkócaberkenye, lisztes berkenye és vadkörte alkot változatos erdőket. A gazdag cserje- és gyepszint számos védett növénynek és állatnak biztosít élőhelyet, így a terület a Keszthelyi-hegység egyik legértékesebb természeti kincsévé vált.

Pedig a 19. század végére szinte minden eltűnt innen, ami erdő volt. A fákat kivágták, a hegyoldalakat legeltetésre használták, a vékony termőréteg pedig fokozatosan lepusztult. A korabeli feljegyzések még porviharokról is beszámolnak. Az erdészek emberfeletti munkával láttak hozzá a táj helyreállításához: sok helyen puttonyokban hordták fel a földet a sziklák közé, hogy egyáltalán legyen mibe elültetni a facsemetéket.

A kopár területek megmentésében kulcsszerepet kapott a feketefenyő. Ez a fafaj jól tűrte a sekély talajt, a hőséget és a csapadékhiányt, ezért hosszú időn át meghatározta a Keszthelyi-hegység arculatát. Az ezredforduló után azonban egyre világosabbá vált, hogy a klímaváltozás miatt ez az állomány sem maradhat változatlan. A 2011-es és 2012-es rendkívüli aszály következtében hatalmas területeken pusztultak el a feketefenyők.

A történet azonban itt nem ért véget. Mire a kiszáradt fákat el kellett távolítani, a feketefenyők már betöltötték legfontosabb feladatukat: megteremtették a feltételeket az őshonos fafajok visszatéréséhez. Árnyékot adtak, javították a talaj állapotát, és olyan mikroklímát alakítottak ki, amelyben ismét megtelepedhetett a virágos kőris, a molyhos tölgy és számos más értékes fafaj.

Ma már ezeknek az őshonos erdőknek a természetes megújulását segítik a Bakonyerdő Zrt. szakemberei. Céljuk, hogy olyan változatos, ellenálló erdőállományok fejlődjenek, amelyek a jövő várhatóan melegebb és szárazabb klímájához is jobban alkalmazkodnak. Emellett kiemelt figyelmet fordítanak az értékes elegyfajok megőrzésére és a gazdag élővilág fennmaradására.

A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a Keszthelyi-hegység déli lejtői már ma is az ország legszárazabb erdőterületei közé tartoznak. Ha a felmelegedés tovább folytatódik, egyes helyeken ritkásabb, ligetesebb erdők, illetve gyepes élőhelyek alakulhatnak ki. Az erdők alkalmazkodása azonban lassú folyamat: nem években, hanem évtizedekben, sokszor évszázadokban mérhető.

A Keszthelyi-hegység példája jól mutatja, hogy egy leromlott táj helyreállítása hosszú távú gondolkodást igényel. A ma látható erdők egyszerre őrzik a természet alkalmazkodóképességét és több erdészgeneráció kitartó munkájának eredményét. A Bakonyerdő Zrt. ezt a szemléletet követve dolgozik azon, hogy a következő nemzedékek számára is egészséges, ellenálló erdők maradjanak fenn.

A Keszthelyi-hegység erdeinek történetét, a feketefenyő szerepét és az őshonos erdők visszatérését az Erdőmánia YouTube-csatorna legújabb epizódja is bemutatja, amely a Bakonyerdő Zrt. szakembereinek közreműködésével készült.
Fotó: Bakonyerdő Zrt.