Bronzedény egy római kori sírból

Egy csaknem kétezer éves bronzedény a hónap műtárgya az Esterházy-kastélyban. A különleges római kori lelet nemcsak szépsége miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert kalandos körülmények között került a múzeumba, és máig izgalmas kérdéseket vet fel a régészek számára.

A bronzedény a Marcal mentén, egy parókia udvarán került elő. Az első felfedezés véletlennek volt köszönhető: 1979-ben egy derítőgödör ásása közben munkások emberi csontokra és egy bronzedényre bukkantak. A sírt ekkor részben kibontották, a leleteket pedig a parókia istállójában helyezték el.

A történet azonban itt nem ért véget. Néhány évvel később, 1983-ban a területre érkező régész, Ilon Gábor egy kiállítás szervezése során értesült az előkerült tárgyakról. Felismerte a lelet jelentőségét, ezért hitelesítő feltárást kezdeményezett, amelyre 1989-ben került sor.

A régész ekkor már jóval nagyobb területet vizsgált át. A sír másik felének feltárása során elkészült a temetkezés részletes dokumentációja is. A sírban egy kézzel formált kerámiaedény, valamint két vékony falú csésze is előkerült, amelyek fontos támpontot adtak a temetkezés korának meghatározásához.

A kiállított bronzedény pontos eredeti helyzete ugyan nem ismert, mivel azt még az első, szakszerűtlen feltárás során emelték ki, a csontokon megfigyelhető zöldes elszíneződés azonban árulkodó nyomot jelentett. A bronz korróziója elszínezte a medencecsontokat, ezért a régészek valószínűsítik, hogy az edényt a halott medencéjére vagy annak tájékára helyezték.

Az edény díszítése különösen érdekes. Egy stilizált bot látható rajta, amely a kutatók szerint a bor, a mámor, a termékenység és az újjászületés ókori istenéhez, Dionüszoszhoz köthető attribútum. Mivel az edényt feltehetően a medence tájékára helyezték, elképzelhető, hogy a temetkezésben a termékenység vagy a túlvilági újjászületés jelképeként szolgált. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy egyszerűen eredeti funkciójára utalt: a bronzedény merítőedény volt, amelyet bor és víz kimérésére használtak lakomák alkalmával, így díszítése természetes módon kapcsolódhatott Dionüszosz kultuszához.

A sír mellékletei a régészek számára a keltezésben is segítséget nyújtottak. A bronzedény formája jól illeszthető a római kori edénytípusok közé, a mellette talált kerámiák pedig tovább szűkítik az időhatárokat. A temetkezés így az időszámítás szerinti 1. század végére vagy a 2. század elejére datálható, a díszítés alapján pedig valószínűbbnek tartják a 2. század eleji keltezést.