Ágyúdörgés, kardcsattogás és hősies roham — életre kelt a végvári világ

Ágyúk dörrentek, kardok csaptak össze, nyílvesszők suhantak a levegőben, a végén pedig a magyar vitézek látványos rohammal visszafoglalták a várat. Szombaton ismét több száz évvel repülhettek vissza az időben azok, akik ellátogattak a Hegy Napjára, ahol közel száz hagyományőrző idézte meg a török-magyar végvári harcok világát.

Az idei rendezvény a Mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódott, a középpontban azonban Pápa végvári múltja állt. A látogatók nemcsak a nagyszabású csatajelenetet láthatták, hanem testközelből ismerkedhettek meg a 16. század fegyvereivel, viseleteivel és a korabeli katonák életével.
A nap egyik különlegessége volt, hogy a közönség kézbe vehette a különböző fegyvereket is. Nagy Zoltán, a Hagyományok Hegye Egyesület alelnöke bemutatta a magyar végvári szablyát, a könnyebb török szablyát, a janicsárok jellegzetes fegyverét, a jatagánt, valamint azt is elmagyarázta, miért maradt még hosszú ideig meghatározó fegyver az íj a már megjelent lőfegyverek mellett.

- Ezek a kor lőfegyverei még nagyon lassan tölthetők voltak, így az íj gyorsasága sokszor komoly előnyt jelentett a csatatéren - mondta. A bemutatott fegyverekhez hasonlókat a látványos ütközetben is használták a hagyományőrzők.

A látványos csatajelenetet ünnepélyes köszöntők vezették fel. Grőber Attila polgármester megköszönte a Hagyományok Hegye Egyesület és Tóth Kálmán munkáját, valamint köszöntötte azokat a hagyományőrzőket, akik több településről érkeztek Pápára, hogy közösen ápolják és bemutassák történelmi örökségünket. Kiemelte, hogy az önkormányzat továbbra is fontos feladatának tekinti az ilyen közösségek támogatását.

A rendezvényen köszöntőt mondott dr. Pátkai Ádám Sándor régész, közgyűjteményi szakmai vezető is, aki arról beszélt, hogy a hagyományőrzők munkája a tudomány számára is rendkívül értékes. Mint fogalmazott, míg a régészek egy-egy rozsdás tárgyból próbálják rekonstruálni a múltat, addig a hagyományőrzők saját tapasztalataikon keresztül mutatják meg, miként működhettek a fegyverek, hogyan élhettek és harcolhattak a végvári katonák.

Beszédében felidézte, hogy a Mohácsi csata nem csupán egy elveszített ütközet volt, hanem a magyar középkor végét jelentő történelmi fordulópont. Veszprém vármegye és Pápa számára ez a korszak valamivel később, a végvárrendszer kiépülésével érkezett el, amikor a településeknek sáncokkal, megerősített várfalakkal kellett alkalmazkodniuk a folyamatos török fenyegetéshez.

A szakember hangsúlyozta, hogy a történelem szereplőit nemcsak hősként kell látnunk, hanem olyan emberekként is, akik a rendelkezésükre álló eszközökkel próbálták megvédeni hazájukat. Mint mondta, a Mohácsi csata 500. évfordulóján nem elsősorban a vereségre kell emlékeznünk, hanem arra a helytállásra, amelyet elődeink tanúsítottak a túlerővel szemben.

„Ötszáz évvel később mi még mindig itt vagyunk” - fogalmazott, hozzátéve, hogy a hagyományőrző rendezvények éppen ezért fontosak: nemcsak szórakoztatnak, hanem segítenek megérteni a múltat, közösséget építenek, és emlékeztetnek arra, hogy történelmünk tanulságai ma is érvényesek.

A csatajelenet során megelevenedett a végvári élet minden fontos mozzanata. A történet szerint a törökök birtokolták a várat, a magyar seregek pedig felderítők, kémek és tüzérségi előkészítés után indították meg a döntő rohamot. Az ágyúdörgés, a puskalövések és a közelharc látványos jelenetei nagy sikert arattak a közönség körében.

Tóth Kálmán, a Hagyományok Hegye Egyesület elnöke a rendezvény történelmi hátteréről beszélt. Felidézte, hogy Pápa a 16. században fontos végvár volt, amelyet Martonfalvay Imre irányításával megerősítettek, és kétszer is sikerült visszaverni a török ostromot. A város jelentős szerepet töltött be a dunántúli végvárrendszerben, története pedig ma is számos emléket őriz.

A szervezők idén is számos hagyományőrző csapatot hívtak meg Pápára. A helyi huszárok és lovasíjászok mellett Székesfehérvárról, Szárról, Tatabányáról, Kapuvárról is érkeztek résztvevők, akik együtt teremtették meg a végvári korszak hangulatát.