A kékfestés hagyománya és modern művészeti világa találkozott a Múzeumok Éjszakáján

A kékfestés múltját, jelenét és művészi lehetőségeit egyaránt bemutatták a Múzeumok Éjszakája pápai programjain. Az esemény a Kluge család pápai letelepedésének 240. évfordulójához kapcsolódott, és változatos programokkal várta az érdeklődőket. A látogatók nemcsak megismerhették a hagyományos mesterség titkait, hanem bepillantást nyerhettek a kortárs művészeti feldolgozások világába is. Méri Edina néprajzos-muzeológus elmondta, hogy a szervezők olyan programcsomagot állítottak össze, amely egyszerre szól a hagyományőrzésről, az élményszerzésről és a közösségi alkotásról.

A rendezvény egyik legnépszerűbb eleme a tiszakécskei Kovács Kékfestőműhely bemutatkozása volt. A műhely egy különleges, mozgó kékfestő műhellyel érkezett Pápára, ahol az érdeklődők végigkövethették a kékfestés teljes munkafolyamatát, sőt maguk is kipróbálhatták a technikát. A program célja az volt, hogy a látogatók ne csupán szemlélői, hanem aktív résztvevői legyenek a hagyományos kézműves mesterségnek. Ruzicska-Panák Annamária a Népművészet Ifjú Mestere, kékfestő szakoktató avatta be az érdeklődőket a munkafolyamatokba, melyek végén egy saját kékfestő mintás textilt vihettek haza.

Az est további különlegességeként a vendégeket a „Zene földrajza” című vetített képes előadás várta, amelyet zenei betétek és borkóstoló egészített ki. Egy soproni családi borászat képviseletében érkező szakemberek segítségével a résztvevők a borok világában is kalandozhattak.

A kézműves programok kedvelői porcelánbögrék és kistányérok festésében próbálhatták ki kreativitásukat, hagyományos kékfestő motívumok felhasználásával. Nagy Zoltán, aki 20 évig volt porcelánfestő türelmesen magyarázta el az érdeklődőknek a minták rejtett szépségeit. Bögrét vagy kistányért lehetett eredeti kékfestő mintákkal díszíteni, amiket egy rövid kiégetés után haza lehetett vinni.

A program részeként különleges tárlatvezetést is tartottak a „Kékfestés új dimenziói” című kiállításban. A vezetést Szilágyi Erzsébet képzőművész vállalta, aki személyesen mutatta be alkotásait és azok inspirációs forrásait. A művész elárulta, hogy munkáinak alapját egy népdal, az Eső esik című dal adta, amelyet Sebestyén Márta előadásában hallott. A dal hangulata, valamint az eső, a felhők és a természet motívumai végigkísérik alkotásait. A kiállított műveken visszatérő elemként jelennek meg ezek a formák, amelyek a kékfestő hagyományos mintakincsével ötvöződnek.

Szilágyi Erzsébet elmondása szerint eredetileg más technikával szerette volna megjeleníteni elképzeléseit, de hosszú ideig nem találta a megfelelő anyagot és formanyelvet. Fordulatot egy alternatív textilszimpózium workshopja hozott, ahol először találkozott közelebbről a kékfestés technikájával. A módszer és az anyag annyira magával ragadta, hogy szinte azonnal munkához látott, és két éven keresztül elsősorban kékfestő alkotások készítésével foglalkozott.

A Múzeumok Éjszakája programjai jól példázták, hogy a kékfestés nem csupán egy történelmi kézműves technika, hanem ma is élő és folyamatosan megújuló művészeti kifejezési forma. A látogatók egy este alatt találkozhattak a hagyományokkal, a kortárs művészettel és a közös alkotás örömével, miközben új nézőpontból ismerhették meg a több évszázados mesterség értékeit.